„Sokat számít, mondhatni elvárás a munkámhoz a jó kondi: tűzoltó vagyok. De egyébként is: a sport nekem szórakozás, ahelyett, hogy mondjuk, kocsmába járnék. Szeretek sokfelé utazni az országban a sporteseményekre, úgyhogy a vidéki terepversenyek nagyon nekem valók. A rendezvényekre általában viszem a családomat is. Mindig igyekszünk új helyeket felfedezni. A versenyeket többnyire összekötjük más programokkal, például egy élményfürdőzéssel. A Balatonon is pont ezért jó futni: gyönyörű a táj, lehet csobbanni, és a gyerekek is jól érzik magukat.”

„Minden pillanatát élvezem az ötpróbázásnak. Rengeteg helyszín van, ezért sok olyan tájjal meg lehet ismerkedni, amivel eddig nem sikerült. Csodálni a táj szépségét és megnézni a nevezetességeket. Az is tetszik, hogy több sportágban megmérethetjük magunkat: olyanokban is, amiket sosem próbáltunk. Ilyen például a sárkányhajózás. Úgy érzem, hogy minél többet teszek bele a sportolásba, annál többet kapok vissza. A lelkesítő szurkolók is nagyon fel tudják dobni a rendezvényeket, akik arra buzdítanak, hogy ne add fel, hanem csináld végig.”

„A sportolás nekem leginkább kikapcsolódást jelent a napi stresszből. Ilyenkor felszabadulok, és el tudom magamat engedni, főként ezért mozgok rendszeresen. Vannak olyan sportesemények, amelyekre valamilyen céllal érkezem. Például, hogyha elhatározom, hogy egy maratont vagy félmaratont bizonyos idő alatt szeretnék lefutni. De inkább a mozgás öröme miatt jövök és csinálom, nem az érmek, a verseny vagy az időhajhászás motivál. Persze sok szép érmet is összegyűjtöttem már, és mindegyikhez kapcsolódik egy-egy élmény. Viszont az Ötpróbában a közösségi megmozdulás tetszik a legjobban. Hogy az ember nem egyedül, hanem egy nagy társaságban mozog.”

„Nagyon későn kezdtem el futni, 59 évesen. Annyira beleszerettem, hogy folyamatosan növeltem a távot. 60 évesen futottam az első maratonomat. Igyekeztem felkészülni rá, összeszedni minden erőmet. Valóban igaz, hogy fejben dől el minden: sikerült megcsinálni. Úgy gondoltam, hogy egyszer lefutom a maratont, de amikor beértem a célba, akkor tudtam, hogy nem állok meg itt. Azóta 11 maratonon vagyok túl, és megvan egy 50 km-es távom is. Az unokámat szintén elviszem ötpróbás eseményekre. Kicsi még, de szeretném, ha megszokná, hogy a mozgás öröm és egészség. Élvezi ő is, kezd ráérezni, hogy muszáj mozogni, akármit. Ha csak sétál, akkor is.”

„Szeretem a változatosságot, hogy kipróbálhatom magam több sportágban. Pl. mindig is szerettem túrázni, de sosem jutott eszembe teljesítménytúrázni. A bringa is csak kiskoromban volt jelen az életemben, akkor is inkább összetörtem magam vele, most meg alig várom az újabb Balaton-köröket. Feszegetem rendesen a határaimat, és ezt az Ötpróba és a párom (Molnár Misi, szintén ötpróbázó) nélkül sosem tettem volna meg. A sport a mozgás örömén túl kikapcsolódást, barátokat és szerelmet nyújt nekem. Sosem késő. Semmihez.”

„Kilométerhiányom volt, egy kis mozgást akartam vinni az életembe, és erre tökéletes volt az Ötpróba. Gondoltam, ha lehet pontokat gyűjteni, akkor gyűjtöm, mert ez plusz motiváció. Ha egy kis ajándékot kapok érte, akkor úgy érzem, hogy valami hasznosat csinálok. Amikor egy időpontban van két verseny, akkor azt választom, ahol gyűjthetek pontokat. Az elmúlt 5 hétben például minden héten voltam valahol. Az eddigi legnagyobb sportélményem egy 7 km-es futás a Polar Kenese Futamon, amit majdnem egyben sikerült megcsinálnom. Az volt eddig a legprofibb sportrendezvény szervezés tekintetében, amin voltam: láttam, hogy így is lehet, le a kalappal. Most egy 10 km-es versenyre készülök.”